Elegem van. Elegem van abból, hogy az emberek többsége még mindig úgy gondolkodik mint a legsötétebb kommunizmusba. Szinte minden témakörben.
De most vegyük csak az újra munkába állást gyermekszülés után. Nézzük először is, milyen szabályok vonatkoznak ide:
a.) A Gyes/Gyed/Gyás idő letelte után (ami 1 gyermekkel jelenleg 3 év) a kismamáknak vissza kell meniük dolgozni
b.) A cégnek vissza kell vennie, és az elmúlt évek céges átlagfizetésemelésével meg kell növelnie a fizetését
c.) A Gyes/Gyed/Gyás időszak is munkaviszonynak számít, így ezalatt is kötelező a kismamáknak fizetett szabadságot adni. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a 3 év letelte után kb. 80-90 nap fizetett szabadságot kell a kismamáknak kiadni a cégeknek
És akkor ezek csak 1 gyerek után. A valóságban egy kismamának igen gyakran 2-3 gyermeke is születik egymás után. Vagyis egy kismama extrém esetben 8-9 évet is távol lehet és utána tér vissza a munkába. Ez visszatértekor 8-9 év átlagfizuemelést jelent neki plusz az összes szabijának a kivételét ami kb. 200 nap fizetett szabi.
Arra most nem szeretnék kitérni, hogy természetesen szükségünk van a gyerekekre, és a gyermekszülés és nevelés egy társadalomban az egyik legfontosabb feladat és a jövő záloga. Ezt azt hiszem alapnak tekinthetjük.
De, ha mindezt átgondoljuk, könnyen belátható, hogy pont mint az autós-gyalogos viszonyban, itt is attól függ, hogy ki mit gondol, hogy melyik oldalon áll.
Ha valaki egy kis céget vezet, ami éppen csak hogy fenn tudd maradni minden áron el akarja majd kerülni az anyagi csődöt. A kismama távollétében is üzemeltetni kellett a céget, és 3-6-9 évig nem maradhat üresen egy pozíció. Vagyis 100%-os volt a létszám. A kismama munkáját a távollétében is el kellett valakinek látnia. A kismama visszatértével a cégnek 3 lehetősége van:
1. kirúgja azt a kollégát aki a kismama munkáját 3-6-9 évig ellátta
2. kirúgja a kismamát
3. megtartja mind a kettő kollégát
Az egyetlen jó választás itt az lehet ha megtartja mind a kettő kollégát. De bármit is tesz a cég, a fizetését a kismamának meg kell emelnie és a szabikat ki kell adnia.
Ez egyszerűen sok esetben megoldhatatlan anyagi megterhelés a cégeknek. Egy olyan munkatársnak kell fizetést emelniük és fizetett szabadságot kiadniuk, aki ezért valójában a cég szemszögéből nem dolgozott meg, a cég kasszájába bevételt nem hozott.
Jöhet itt bármilyen kismmamák jogait védő csoport, a fenti állítás a cégek szempontjából igaz marad.
A kismamák szempontjait mindenki akinek gyermeke van érti. Az hogy a cégek a cégek érdekeit védik, az is teljesen érthető. De kérdem én, nem kellene valahogy megegyezni? Nem kellene belátni, hogy mind két fél érdekeit figyelmbe kellene venni egy ilyen fontos kérdésben? Ha egy cégnek milliókba kerül egy kismama visszavétele, ezt mindenképpen el akarja majd kerülni. Ez tényleg a kismamák érdeke?
És végül, ha a kismamák újra munkábaállása társadalmi érdek, akkor ennek az árát miért nem a társadalom fizeti meg? Miért a cégeknek kell mélyen a zsebükbe nyúlniuk és így ellenérdekelté válniuk?
Miért nem halljuk a tényeket a sajtóban? Miért csak érzelmi érveket hallunk folyamatosan (pl. szegény kismama)?
Miért nem indul el egy párbeszéd és miért nem változik a munka törvénykönyvének eme (és sok más) még a legmélyebb kommunizmus idejéből származó (ahol minden cég az államé volt) cikkeje? Így akarunk mi versenyképesek lenni?
Tényleg úgy akarunk élni, hogy a kényes kérdéseket inkább fel sem vetjük?
Folytatjuk a kommunizmust?
